Dr.Ruszin-Szendi Romulusz irása
Van valami gyomorszorító abban, amikor a honvédelmi miniszter és a kancelláriaminiszter mosolyogva pattannak be egy...Dr.Ruszin-Szendi Romulusz irása
Van valami gyomorszorító abban, amikor a honvédelmi miniszter és a kancelláriaminiszter mosolyogva pattannak be egy harckocsiba, mintha egy színpadi díszlet kelléke lenne.
Nevetés, fotó, poénkodás: „Nagyon menő lenne ezzel behajtani a Karmelitába.”

De ez nem egy játék.
A honvédség eszközei nem díszletek, a katonák nem statiszták.
Miközben a Milspace-botrány sötét árnyéka vetül az országra, miközben dokumentumok sora mutatja, hogy magyar területről is segíthették egy agresszor hadigépezetét, a miniszter nem válaszol, nem magyaráz – helyette pózol.

És ez nem először történik.
Szalay-Bobrovniczky idején a honvédelmi tárca körül újra és újra felbukkan a hallgatás, a hárítás, a felelősség ködbe vesző játéka.
Ez a „fotózunk és nevetünk” mentalitás talán elférne egy makett kiállításon – de nem ott, ahol a hazát kell védeni, ahol katonák életüket kockáztatják.

Ez a kettősség már tarthatatlan:
• Aki valóban a haza védelmén dolgozik, az választ ad a botrányokra.
• Aki valóban a szövetségeseinket tiszteli, az nem sunnyog, ha szövetségi hűség kerül veszélybe.
• Aki valóban felelős vezető, az a katonákat képviseli, nem a saját imidzsét építi.

Miniszter úr, ideje kimászni a harckocsi tornyából és végre szembenézni a valósággal:
Az ország nem fotózást vár, hanem választ.
Nem poénokat, hanem elszámolást.
Nem show-t, hanem becsületet.

Mert a harckocsi arra való, hogy megvédjük vele a hazát – nem arra, hogy elguruljunk a felelősség elől. Mutass többet