Amikor Cristiano 12 évesen elköltözött Madeiráról Lisszabonba, hogy a Sporting akadémiáján futballozzon, az óriási törés volt számára. Addig a...Amikor Cristiano 12 évesen elköltözött Madeiráról Lisszabonba, hogy a Sporting akadémiáján futballozzon, az óriási törés volt számára. Addig a családja körében élt, majd hirtelen több száz kilométerre került az otthonától.

Az első időszakban nagyon nehezen viselte. Egyedül érezte magát, hiányzott neki az anyja és a testvérei, ráadásul a madeirai akcentusa miatt a többi fiú is csúfolta. Ronaldo később arról mesélt, hogy telefonfülkéből rendszeresen felhívta az édesanyját, és volt, hogy sírt neki a telefonban, és azt mondta, haza akar menni.

Dolores ekkor nem azt mondta neki, hogy:

„Gyere haza, ha ennyire rossz.”

Hanem azt üzente:

„Ha ezt szereted, harcolj érte. Ne számítson, ha kinevetnek. Még jobb leszel náluk.”

Dolores később nagyon szépen fogalmazta meg ezt. Azt mondta, hogy amikor elengedte Cristanót Lisszabonba, nem levágta a szárnyait, hanem utat nyitott neki, hogy repülhessen.

És Cristiano ezt soha nem felejtette el.

Évekkel később, amikor már világsztár volt, az édesanyjáról azt mondta, hogy ő volt a család pillére, és amit elért, abban hatalmas szerepe volt az anyjának. Dolores pedig azt mondta, hogy vereségek után is vigasztalja a fiát, mert azonnal látja rajta, ha szomorú.

Dolores nem mindig azzal szerette Cristianót, hogy megvédte a fájdalomtól. Néha azzal szerette, hogy hagyta végigmenni rajta.

És amikor Cristiano már egyedül állt Lisszabonban, sírva, ő nem engedte, hogy a félelem miatt feladja azt, amit szeretett.

Talán ezért is maradt ennyire erős közöttük a kapcsolat felnőttként is. Mutass többet