Fekete-Győr András irása Ráhel, lehet, hogy ez most meglepetésként fog...

Fekete-Győr András irása
Ráhel, lehet, hogy ez most meglepetésként fog érni, de hadd áruljak el egy titkot: mindenki tudja, hogy hazudtok.

Azt már megszoktuk, hogy levegőnek nézitek a magyarokat. Mégis megdöbbentő, amikor újra és újra a legátlátszóbb hazugságokkal próbáljátok etetni a népet. Kinek megy a színjáték? Szerintetek bárki elhiszi ezt a mesét a hirtelen jött tanulási vágyról…? Hogy majd visszatértek, és a „kint szerzett tudást a haza szolgálatába állítjátok”? Ne nevettessetek már.

Mit gondoltok ti rólunk?

Abban reménykedtek, hogy nem vesszük észre: valamiért mindig éppen akkor tör rátok a kalandvágy, amikor a választások előtt kezd rosszul állni a szénátok?

Hogy nem látjuk mindannyian, ahogy a férjeddel karöltve, az új Houdiniként már most a menekülőutat keresitek a magyar igazságszolgáltatás és az Európai Ügyészség elől arra az időre, amikor a jogállamiság végre helyreáll Magyarországon?

Miben bíztok, Ráhel? Ha egy óceán választ el bennünket, akkor majd egy varázsütésre elfelejtünk mindent? Az éveken át az arcunkba tolt, pofátlan rongyrázást? Hogy amíg az ország megélhetési válsággal küzd, addig ti Dubajban és Ibizán süttetitek a hasatokat, a Four Seasonsbe jártok reggelizni és minden nap új luxuscuccokban pózoltok az Instagramon?

Mondd, Ráhel: eleve miféle tudást akarnátok ti hazahozni a tengerentúlról? Hogyan lehet még hatékonyabban, még gátlástalanabbul kifosztani egy országot? Ne fáradjatok, ehhez nincs szükség amerikai diplomára. Ebben ti legalább az Elios-ügy óta világbajnokok vagytok.

Végső soron ennyibe nézitek ti a magyarokat, nem igaz? Nekünk, a „pórnépnek”, marad a „keleti nyitás”, a putyini barátság és a napi robot. Nektek, a kiválasztottaknak, pedig alanyi jogon jár a „hanyatló Nyugat” minden szabadsága, jóléte és biztonsága.

Hadd súgjak meg akkor még egy titkot, Ráhel: talán mégsem ismeritek annyira a magyarokat, mint hiszitek. A magyar ember türelmes, sok mindent eltűr, de soha nem felejt. Engedd meg, hogy Petőfit idézzem, hogy tudd, mire számíthattok:

„Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hírét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

Fekete-Győr András irása
Ráhel, lehet, hogy ez most meglepetésként fog érni, de hadd áruljak el egy titkot: mindenki tudja, hogy hazudtok.

Azt már... Mutass többet

Fekete-Győr András irásaRáhel, lehet, hogy ez most meglepetésként fog érni, de hadd áruljak el egy titkot: mindenki tudja, hogy hazudtok.Azt már megszoktuk, hogy levegőnek nézitek a magyarokat. Mégis megdöbbentő, amikor újra és újra a legátlátszóbb hazugságokkal próbáljátok etetni a népet. Kinek megy a színjáték? Szerintetek bárki elhiszi ezt a mesét a hirtelen jött tanulási vágyról…? Hogy majd visszatértek, és a „kint szerzett tudást a haza szolgálatába állítjátok”? Ne nevettessetek már. Mit gondoltok ti rólunk?Abban reménykedtek, hogy nem vesszük észre: valamiért mindig éppen akkor tör rátok a kalandvágy, amikor a választások előtt kezd rosszul állni a szénátok?Hogy nem látjuk mindannyian, ahogy a férjeddel karöltve, az új Houdiniként már most a menekülőutat keresitek a magyar igazságszolgáltatás és az Európai Ügyészség elől arra az időre, amikor a jogállamiság végre helyreáll Magyarországon?Miben bíztok, Ráhel? Ha egy óceán választ el bennünket, akkor majd egy varázsütésre elfelejtünk mindent? Az éveken át az arcunkba tolt, pofátlan rongyrázást? Hogy amíg az ország megélhetési válsággal küzd, addig ti Dubajban és Ibizán süttetitek a hasatokat, a Four Seasonsbe jártok reggelizni és minden nap új luxuscuccokban pózoltok az Instagramon?Mondd, Ráhel: eleve miféle tudást akarnátok ti hazahozni a tengerentúlról? Hogyan lehet még hatékonyabban, még gátlástalanabbul kifosztani egy országot? Ne fáradjatok, ehhez nincs szükség amerikai diplomára. Ebben ti legalább az Elios-ügy óta világbajnokok vagytok.Végső soron ennyibe nézitek ti a magyarokat, nem igaz? Nekünk, a „pórnépnek”, marad a „keleti nyitás”, a putyini barátság és a napi robot. Nektek, a kiválasztottaknak, pedig alanyi jogon jár a „hanyatló Nyugat” minden szabadsága, jóléte és biztonsága.Hadd súgjak meg akkor még egy titkot, Ráhel: talán mégsem ismeritek annyira a magyarokat, mint hiszitek. A magyar ember türelmes, sok mindent eltűr, de soha nem felejt. Engedd meg, hogy Petőfit idézzem, hogy tudd, mire számíthattok:„Még kér a nép, most adjatok neki!Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?Nem hallottátok Dózsa György hírét?Izzó vastrónon őt elégetétek,De szellemét a tűz nem égeté meg,Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok:Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

Jelentkezz be, vagy regisztrálj!