Felföldi József irása
A „Lölő-jelenség”, avagy amikor a pofátlanság nem bűn, hanem maga a rendszer

Nagy botrány lett abból, hogy a Házon kívül...Felföldi József irása
A „Lölő-jelenség”, avagy amikor a pofátlanság nem bűn, hanem maga a rendszer

Nagy botrány lett abból, hogy a Házon kívül műsorában kiejtettem a számon: a cégemre Mészáros Lőrincnek és az érdekeltségeinek fájt a foga. Mintha ezzel egy olyan titkot árultam volna el, amit csak a kiváltságosok tudhatnak. Mintha nemzeti titkot árultam volna el. Pedig hát kérem szépen, ez Magyarországon körülbelül olyan hírértékkel bír, mint hogy nyáron meleg van, vagy ha esik az eső, akkor megázunk.
Ez a történet nem rólam szól, legalábbis nem csak rólam. Hány vállalkozó járt már úgy ebben az országban, hogy a szekere túl jól ment, és egyszer csak jött egy mosolygós, jól öltözött „nemzetgazdasági érdek”, és a fülébe súgta: „Szép ez a cég… kár lenne érte.” Aztán vagy szép szóval vagy ügyvédi irományokkal, vagy egyszerűen a nyers hatalmi pofonnal elvették tőle azt, amit amúgy egy életen át épített.
És persze maguknak mindig találnak felmentést. Leginkább azt, hogy „Ez a nemzet érdeke.” Hát persze. Mert a nemzetnek nyilván az az érdeke, hogy a tehetséges, adót fizető, embereket foglalkoztató vállalkozókat módszeresen kiirtsuk, és a helyükre ültessünk politikailag hű, de szakmailag alkalmatlan embereket.
Én ezt a kormány által támogatott, vagy legalábbis elnézett vagyon-újraelosztást „Lölő-jelenségnek” nevezem. A különlegessége az, hogy a becstelenség nem titokban zajlik, nem a sötétben, hanem reflektorfényben, a kirakatban. Úgy lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk, mintha ez teljesen normális lenne. Ha meg valaki szót emel ellene, akkor ártatlan arccal közöljük, hogy „ez nem a vállalkozásunk profilja”. Persze, hogy nem. Hivatalosan.
És tudjátok, ebben az a legszomorúbb, hogy a „Lölő-effekt” nem csak annak a pár „szerencsés” vállalkozónak rossz, aki túl ügyes volt. Az egész nemzet megszenvedi a dolgot!
Mert amikor a gazdaság nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok mentén működik, az ország kreatív energiája egyszerűen elfolyik. Aki tehetséges, az vagy elmegy, vagy megtanulja: itt nem dolgozni kell, hanem helyezkedni. Ez nem verseny, hanem előre leosztott meccs, ahol a bíró is az egyik csapat tulajdonosának dolgozik.
És itt jön a legnagyobb kár: nem a pénz, hanem a hit vész el. Ha az emberek nap mint nap azt látják, hogy a becsület, a szorgalom és a tisztesség legfeljebb díszlet a hatalmasok színjátékában, akkor egy idő után senki nem fog ezekbe az értékekbe kapaszkodni. Így hal ki lassan a nemzet erkölcsi gerince.
Bayer Zsoltnak pedig, aki legutóbbi írásában vitézül próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, csak ennyit mondanék: az államnak ehhez nagyon is köze van! Nemcsak, hogy hagyja, de sokszor konkrétan ő rendeli meg a mutatványt. És amíg ez így van, addig a „Lölő-jelenség” nem Mészárosról szól, hanem egy egész rendszerről, amelynek jeligéje lehetne: „Nemzetgazdasági érdek magánzsebbe csomagolva.” Show more